Aki korán kel aranyat lel. Nos, ha a mai napon azt nem is, de friss porhavas pályákat, csendet, nyugalmat biztos leltek a korán kelők. Ez azon napok egyike volt, amikor érdemes korán ébredni, még akkor is, ha a -lenn- szürke reggelen még tartana az ágy. Az elmúlt este ismét megrázta Holle Anyó a párnáját a zelli hegyek felett, aminek eredménye 10-15 cm friss hó lett.

Az Areitbahn parkolójában csend üli a tájat, sejtelmes ködbe burkolódznak a hegyoldalak. A kabin lassan de biztosan belevész a tejfehérségbe, csak a hóágyúk monoton zaja ad némi támpontot, hogy most pontosan hol járhatunk. A hegyállomáshoz közeledve valami fénylik a ködön túl. A reggeli napsütés igyekszik utat törni a makacs ködtakaróban. Próbálkozása feljebb sikert nyer és aranyló sugaraival önti el a szűz tájat.

Csillognak-villognak a hómezők, tündököl a Nap a kék égbolton. Körülöttünk havas hegyóriások meredeznek a magasba, délre a Magas-Tauern háromezresei, északra a Steinernes Meer, Leoganger Steinberge markáns sziklafalai törnek az ég felé.
Lenn a völgyben még köd honol, a Nap sugarai utat vágnak rajta és kis idő múlva előtűnik a Zelli tó sötétkék víztükre.

A pályákon nyugalom és simaság; mintha az éjszaka leple alatt gondos kezek frissen szőtt szőnyegeket terítetek volna a lejtőkre. Halkan szelik köreiket a felvonók, suhannak a hóborította fenyvesek közt, ragyogó rétek felett.

A téli reggelhez a hőmérsékletek is hozzájárulnak; mínusz hét fokra süllyedt a higanyszála, amit ki is használ a hóokádó sárkányok armadája…

Képek és szöveg: Stánicz Balázs (Stani)